Nincs rá szó, hogy őszintén kifejezzem szomorúságomat és felháborodásomat
az ISIS-féle terrorcsoportok által elkövetett mészárlásokkal kapcsolatban.
Osztom a világ másfél milliárd muszlimjának kétségbeesését, hogy az ilyen
csoportok vallási köntösbe öltöztetve téveszméik nevében követnek el
terrorcselekményeket.
Nincs rá szó, hogy őszintén kifejezzem szomorúságomat és felháborodásomat
az ISIS-féle terrorcsoportok által elkövetett mészárlásokkal kapcsolatban.
Osztom a világ másfél milliárd muszlimjának kétségbeesését, hogy az ilyen
csoportok vallási köntösbe öltöztetve téveszméik nevében követnek el
terrorcselekményeket. Nekünk, muszlimoknak különleges felelősségünk van,
nemcsak azért hogy embertársainkkal kéz a kézben védjük meg világunkat a
terrorizmus csapásaitól, hanem azért is, hogy segítsünk megtisztítani
hitünket a rajta esett folttól.
Könnyű egy identitást elvontan csak szavakkal és jelképekkel hirdetni. Az
ilyen kijelentések őszinteségét azonban csak azon mérhetjük le, ha
összehasonlítjuk tetteinket az általunk hirdetett identitás alapértékeivel.
Egy hit valódi próbája nem a szlogen, és nem is az öltözködés módja; hitünk
valódi próbája méltónak lenni az összes világvallással közös
alapértékeinkhez, az élet szentségének és minden ember méltóságának
tiszteletéhez.
Kategorikusan el kell ítélnünk a terroristák által hirdetett ideológiát, és
helyette egyértelműen és öntudatosan egy pluralisztikus gondolkodásmódot
kell támogatnunk. Végül is etnikai, nemzeti és vallási identitásunknál
előbbre való közös emberi mivoltunk, amit minden egyes barbár tett háttérbe
szorít. A francia állampolgárok, akik életüket vesztették Párizsban, a
síita muszlim libanoni polgárok, akik egy nappal korábban Bejrútban
vesztették életüket, és az a számos iraki szunnita muszlim, akik ugyanazon
terroristák kezétől haltak meg, mindenekelőtt emberi lények. Civilizációnk
nem fejlődik tovább, amíg az emberek szenvedését nem tekintjük egyformán
tragikusnak függetlenül vallási és etnikai hovatartozásuktól, és nem adunk
rá ugyanolyan elszánt választ.
A muszlimoknak is el kell utasítaniuk és el kell kerülniük azokat az
összeesküvés-elméleteket, amelyek eddig csak abban segítettek, hogy ne
kelljen szembenéznünk társadalmi problémáinkkal. Ehelyett a valódi
kérdésekkel kell megküzdenünk: a magunkban fel nem ismert autoritárius
szellem, az otthoni fizikai bántalmazás, a fiatalok elhanyagolása, a
kiegyensúlyozott oktatás hiánya okozza, hogy közösségeink teret adnak
totalitárius gondolkodásmódú csoportok toborzásának? Az alapvető emberi
jogok és szabadságok, a jog uralma, és a közösségeinken belüli pluralista
gondolkodásmód megalapozásában vallott kudarcunk az oka, hogy sokan azzal
küzdenek, hogy alternatív utat keressenek?
A legutóbbi párizsi tragédia egy újabb emlékeztető mind a teológusoknak,
mind az egyszerű muszlimoknak, hogy határozottan utasítsák el, és ítéljék
el a vallásunk nevében elkövetett barbár tetteket. Mindazonáltal jelen
pillanatban az elutasítás és az elítélés nem elég; harcolni kell a muszlim
közösségekben folyó terrorista toborzás ellen, és állami intézmények,
vallási vezetők és a civil társadalom szereplőinek hatékony együttműködését
kell szembeállítani vele. Közösségi szintű törekvésekre van szükség ahhoz,
hogy minden olyan tényezőt kezeljünk, ami a terroristák toborzó
tevékenységét segíti.
Közösségeinkben megfelelő hálózatot kell létrehoznunk, hogy azonosítsuk a
veszélyeztetett fiatalokat, és a családjuknak nyújtott tanácsadással és
egyéb támogatással megelőzzük, hogy az önpusztítás útjára lépjenek.
Proaktív, pozitív kormányzati elkötelezettséget kell szorgalmaznunk, hogy
az elkötelezett muszlimok odaülhessenek ahhoz az asztalhoz, ahol a
terrorellenes intézkedéseket tervezik, és elmondják ötleteiket.
Ifjúságunkat meg kell tanítanunk, hogyan fejezhetik ki demokratikus
eszközökkel támogatásukat és ellenérzésüket. Az, hogy a demokratikus
értékeket időben integráljuk az iskolai tantervbe, döntő szerepet játszik
abban, hogy a fiatal szellemeket a demokrácia kultúrájára neveljük.
Ilyen tragédiákat követően a történelemben mindig erős reakciók jutnak a
felszínre. Mind az iszlám- és vallásellenes érzelem, mind az, ha a
kormányok a biztonságra törekedve bánnának muszlim polgáraikkal,
kontraproduktív lenne. Európa muszlim polgárai békében és nyugalomban
szeretnének élni. A negatív hangulat ellenére arra kell törekedniük, hogy
nagyobb elkötelezettséggel segítsék a helyi és nemzeti kormányokat egy
befogadóbb szellem létrehozásában, amely jobban integrálja közösségüket a
nagyobb társadalomban.
Az is fontos, hogy mi, muszlimok kritikailag vizsgáljuk felül az iszlám
értelmezését és gyakorlatát korunk feltételeinek és követelményeinek,
valamint a kollektív történelmi tapasztalatunknak a fényében. Ez nem jelent
szakítást a felhalmozott iszlám tradícióval, inkább egy intelligens
kérdésfeltevés, hogy megerősíthessük a Korán és a prófétai hagyomány igaz
tanításait, amelyeket elődeink igyekeztek feltárni előttünk.
Proaktív módon háttérbe kell szorítanunk vallásos forrásaink elfajzott
ideológiák által történő, kontextusából kiszakított olvasatát. A muszlim
gondolkodóknak és értelmiségieknek bátorítaniuk kell a holisztikus
megközelítést, és át kell értelmezniük a középkori jogi döntéseket, hiszen
ezek olyan állandó konfliktus közepette születtek, amikor a vallási és a
politikai hovatartozás gyakran egybeesett. Magát a hitet meg kell
különböztetni a dogmatizmustól. Nem lehetetlen, sőt, kifejezetten nagy
szükség van rá, hogy újraélesszük a gondolatszabadság szellemét, aminek az
iszlám újjászületését köszönhetjük, miközben hűek maradunk a vallás
ethoszához. Csak ilyen légkörben tudják a muszlimok felvenni a harcot a
gorombasággal és a szélsőséges erőszakkal.
A legutóbbi eseményeket követően szomorúan tapasztalom a civilizációk
összecsapásáról szóló elmélet újjáéledését. Nem tudom, azok, akik ezt a
hipotézist először megalkották, vízióikra vagy vágyaikra hallgatva
tették-e. Egy biztos, ennek a retorikának az újjáéledése napjainkban a
terrorista hálózatok mozgósítási törekvéseit szolgálja. Szeretném
egyértelművé tenni, hogy aminek tanúi vagyunk, nem a civilizációk
összecsapása, hanem az emberiség közös civilizációjáé a barbársággal.
Muszlim polgárokként az a feladatunk, hogy minden sérelmünk ellenére részt
vállaljunk a megoldásból. Ha világszerte meg akarjuk védeni a muszlimok
életét és polgári szabadságjogait, és vallástól függetlenül minden ember
békéjét és nyugalmát, cselekednünk kell, hogy szembeszálljunk a szélsőséges
erőszak jelentette probléma minden dimenziójával, legyen az politikai,
gazdasági, társadalmi vagy vallási. Életünk által mutatott erényes
példával, a vallási források szélsőséges értelmezéseinek hiteltelenítésével
és háttérbe szorításával, éberen figyelve ennek ifjúságunkra gyakorolt
hatására, valamint a demokratikus értékek oktatásba történő korai
integrálásával szembeszállhatunk az erőszakkal és a terrorizmussal,
akárcsak a hozzájuk utat nyitó totalitárius ideológiákkal.
