Az emberek, akik be akarják biztosítani jövõjüket, nem lehetnek közömbösek gyermekeik nevelése iránt. A családnak, iskolának, környezetnek és a tömegmédiának együtt kellene mûködnie, hogy biztosítsák a kívánt eredményt. E nélkülözhetetlen intézményekben megfigyelhetõ, ezzel ellentétes tendenciák ellentmondásos hatásoknak teszik ki a fiatalokat, amely megzavarja õket és elszívja az energiájukat. Különösen a médiának kellene hozzájárulnia a fiatalok oktatásához a társadalom által jóváhagyott oktatási politika elveit követve. Az iskolának a lehetõ legtökéletesebbnek kell lennie a tantervet, a tanárok tudományos és erkölcsi felkészültségi szintjét és a közvetlen fizikai adottságokat tekintve. Egy családnak biztosítania kell a szükséges melegséget, a megfelelõ légkört, amiben a gyerekek felcseperedhetnek.
Az iszlám korai évszázadaiban az elmék, szívek és lelkek mind arra törekedtek, hogy megértsék, mit ír elõ, mit helyesel a Mennyek és a Föld Ura. Minden beszélgetés, vita, levelezés és esemény erre irányult. Ennek eredményeként, aki csak tudta, az õt körülvevõ közegbõl magába szívta a helyes értékeket és szellemiséget. Olyan volt ez, mintha a világon minden tanár lett volna, aki felkészíti az ember agyát és lelkét, és fejleszti befogadóképességét, hogy az illetõ az iszlám tudományokban magas szintet érjen el. Az elsõ iskola, ahol megkapjuk a fejlõdéshez számunkra szükséges kezdeti oktatást, az otthon.
Az otthon elengedhetetlenül fontos egy egészséges korosztály felnevelése, és egy egészséges szociális rendszer és struktúra biztosítása szempontjából. Ez a felelõsség az egész életen átível. A benyomások, amik a családban érnek, kitörölhetetlenül belénk vésõdnek. Továbbá a család otthoni gyermek feletti ellenõrzését, tekintettel kistestvéreinek és játékainak szerepére, az iskolában átveszik a gyermek barátai, könyvei és a látogatott helyek. A szülõknek a gyermek elméjét táplálniuk kell tudással és tudománnyal, mielõtt még agyuk haszontalan dolgokkal kötné le magát, mert az igazság és tudás nélküli elme jó terepet szolgáltat gonosz gondolatok kifejlõdésének.
Ha a családi élet egészséges, a gyerekek csak akkor kaphatnak otthon jó nevelést. Ezért a házasságkötés az egészséges családi élet kialakítása, és ezzel együtt a nemzet, és általában az emberi népesség fennmaradása érdekében kell,hogy történjen. Az otthoni béke, boldogság, és biztonság maga a házastársak közötti kölcsönös gondolati, erkölcsi és hitbéli egyetértés. A pároknak, akik a házasság mellett döntenek, nagyon jól kellene ismerniük egymást, és elsõsorban inkább az érzelmek, erkölcsök, és erények tisztaságát kellene figyelembe venniük, mint a gazdagságot és a külsõ vonzerõt. A gyermekek rosszalkodása és szemtelensége azt az atmoszférát tükrözi, amelyben felnõttek. Egy elégtelenül mûködõ családi élet visszatükrözõdik a gyermek lelkében, és ezen keresztül az egész társadalomban.
A családban az idõsebbeknek a fiatalabbakat megértõen kell kezelnie, és a fiatalabbaknak tiszteletet kell mutatniuk az idõsebbek felé. A szülõk szeressék és tiszteljék egymást, és gyermekeiket kezeljék megértõen, megbocsátóan, figyelembe véve, tiszteletben tartva érzéseiket. Minden gyermeküket igazságosan kell kezelniük és nem szabad különbséget tenniük közöttük. Ha a szülõk ösztönzik gyermekeiket, hogy fejlesszék képességeiket, és hasznosak legyenek saját maguk és a társadalom számára, akkor a nemzetnek egy új erõs támaszt adtak. Ha nem mûvelik és ösztönzik gyermekeikben a helyes érzelmeket, akkor skorpiókat engednek a közösségbe.
A jó modor erény, amelyet bárkiben is leljenek meg, nagyra becsülnek az emberek. A jó modorú embereket szeretik még akkor is, ha azok mûveletlenek. Azok a közösségek, akik nélkülözik a kultúrát és oktatást, a goromba emberekhez hasonlítanak, mert teljesen híján vannak a baráti hûségnek vagy az ellenségeskedésben való következetességnek. Akik az ilyenekben megbíznak, mindig csalódnak, és azokat, akik függnek tõlük, elõbb vagy utóbb mindig támogatás nélkül hagyják.
