A közlekedésben és a kommunikációban bekövetkezett gyors változásoknak köszönhetõen a világ mára egy globális faluvá zsugorodott. A nemzetek egymás közvetlen tõszomszédjává váltak. Azonban, különösen egy ilyen világban, mint ez, emlékeznünk kell arra, hogy a nemzet fennmaradása csak úgy biztosítható, ha megõrzik e nemzetek jellegzetes sajátosságait. A nemzeteknek és országoknak egy egységes mozaikjában azok, akik nem képesek megõrizni sajátos karakterüket, motívumaikat és szerkezetüket, eltûnésre vannak ítélve. Mint minden más nép esetében, a legfõbb jellegzetességeink a vallásunk és nyelvünk, történelmünk és anyaföldünk. Amit a híres török költõ és író, Yahya Kemal mély vágyódással kifejezett Imára hívás (azan) nélküli területek c. mûvében, az maga a kultúránk és civilizációnk, ami az Iszlámból és Közép-Ázsiából eredve évszázadokig Anatóliában, Európában és Afrikában erõsödött tovább.
A dolog a következõ. Van egy szólás,amely így szól: A szomszédoknak szükségük van egymásra. Ha valaki úgy gondolja, hogy nem létezhet olyan eset, amikor a szomszédai segítségére szorul, akkor mindenképpen eljön az a nap, amikor rájön, hogy mekkorát tévedett. Mint már említettük, többet tudunk adni az emberiségnek, mint amit nyerni tudunk általa. Napjainkban önkéntes civil és nem kormányzati szervezetek vállalatokat és alapítványokat hoztak létre, és másokat szolgálnak lelkesen. Az oktatási intézményeink tömeges elfogadottsága, terjeszkedésük világszerte finanszírozási nehézségeik ellenére, nyugati versenytársaik gyakori megelõzése kis idõtávon belül, mindezen tényezõk elegendõ bizonyítékot jelentenek az általunk elmondottak tagadhatatlanságához.
Mi, török emberek sok problémát halmoztunk fel magunk körül az elmúlt néhány évszázadban. A problémák gyökerét képezi, hogy az iszlám külsõségeire helyeztük a hangsúlyt, és figyelmen kívül hagytuk belsõ ragyogását. Késõbb elkezdtünk másokat utánozni és feltételeztük, hogy az iszlám és a pozitív tudományok között ellentét húzódik. Ezt annak ellenére tettük, hogy az utóbbiak nem mások, mint Isten törvényeinek felfedezései és az Õ Hatalmának és Akaratának megtestesülései, valamint az Isten Beszédébõl származó Korán másféle kifejezõdései. Ez a gondatlanság úgy hatott vissza, hogy a tudásban, gondolkodásban és kormányzásban önkényhez vezetett; reménytelenséghez, amely maga után hozta a minden egyént és intézményt körülvevõ rendetlenséget; zûrzavarhoz a munkánkban; és a munka megosztás figyelmen kívül hagyásához.
Röviden, a három legnagyobb ellenségünk a tudatlanság, a szegénység, és a belsõ hitszakadás. A tudás, munkaerõ és egység jelentenek fegyvert ezek ellen. Minthogy a tudatlanság a legsúlyosabb gond, szembe kell szállnunk vele oktatással, amely mindig a legfontosabb eszköze volt országunk szolgálatának. Most, hogy egy globális faluban élünk, ez a legjobb mód az emberiség szolgálatára, és hogy párbeszédet nyissunk más civilizációkkal.
Azonban mindenekelõtt az oktatás egy emberi szolgálat, mert azért küldtek minket a világra, hogy tanuljunk, és az oktatáson keresztül váljunk mind kiválóbbá. Azzal, hogy Bediüzzaman ezt mondta: „Az oktatás régi formája elképzelhetetlen. Vagy egy új forma kell, vagy a megsemmisülés,” a megoldásoknak és a jövõnek szentelt figyelmet. Azt állítva, hogy „ellentmondásos témákat ne vitassunk meg keresztény vallási vezetõkkel,” más vallások képviselõivel kezdeményezett párbeszédet. Mint Dzsalal al-Din al-Rumi, aki azt mondta: „Az egyik lábam a középpontban van, míg a másik hetvenkét birodalomban (minden nép lakossága).”Tehát nem hanyagolja el sem az Istenhez, sem az emberekhez való kapcsolatát, nem vonul vissza egy barlangba, hogy csak Istennek éljen, hanem az evilággal, az emberekkel is foglalkozik. Ezzel egy nagy kört húzott, amely felölel minden monoteistát (egyistenhívõt). Utalva arra, hogy a nyers erõ napjainak vége, azt mondta: „a civilizált emberekkel elért gyõzelem eszköze a meggyõzés.” Ezáltal mutatott rá arra, hogy a dialógus, a meggyõzés és a bizonyosság alapjain álló beszéd elengedhetetlenek azok számára, akik a vallás szolgálatára törekednek. Kijelentésével, miszerint „a jövõben az emberiség a tudás és tudomány felé fog fordulni, és a jövõben az értelem és az adott szó fognak kormányozni” bátorította a tudás és a szó uralmának eljövetelét. Végül, félretéve a politikát és a közvetlen politikai érintettséget, e történelmi korszakban és a jövõben meghúzta a igaz vallások és a nemzet szolgálatának alaprajzát, határait.
Ilyen alapelvek fényében ösztönöztem az embereket, hogy az oktatás által szûkebb értelemben szolgálják az országot, tágabb értelemben pedig az egész emberiséget. Felhívást intéztem hozzájuk, hogy segítsenek az államnak embereket oktatni és felnevelni iskolák alapításával. A tudatlanságot az oktatás gyõzi le, a szegénységet a munka és a tõke birtoklása, a hitszakadást és szeparatizmust az egység, a párbeszéd és a tolerancia. Mindazonáltal, minthogy az emberi életben minden gond kezelése végsõ soron, magukon az embereken múlik, az oktatás a leghatékonyabb eszköz függetlenül attól, hogy bénult társadalmi és politikai rendszerünk van-e, vagy pedig olyan, amely óramû pontossággal mûködik.
