Mohammed Próféta (s.a.w.) olyan időben, amikor egyesek kolostorokban éltek, mások pedig szinte belefulladtak a bőségbe, ezt az üzenetet hozta el: „Hanem azzal, amit Allah adott nektek, keressétek a Túlvilági Hajlékot, és ne feledkezzetek el az evilági részetekről sem” (Korán, 28:77).
Minden próféta azért is küldetett, hogy egyensúlyt alakítsanak ki a fizikai és a spirituális élet, az ész és a szív, az evilág és a Túlvilág, a dőzsölés és az önsanyargatás között. Bár beszélnünk kell arról, amit a Mindenható Allah ajándékozott nekünk, hogy kimutathassuk hálánkat és dicsérhessük őt – „De beszéld el Urad kegyét” (Korán, 93:11) – sosem szabad elfeledkeznünk arról, hogy minden jóval, amit most élvezünk, el kell majd számolnunk – „Azon a napon meg lesztek kérdezve az örömökről” (Korán, 102:8).
Mohammed Próféta (s.a.w.) olyan mélyen bevéste ezt az alapelvet társai szívébe, hogy életüknek minden területén jól látszódott. Egyszer például, amikor a Ramadán havi böjt egyik estéjén Abu Bakrnak (r.a.), az első kalifának egy pohár hideg vizet nyújtottak, hogy azzal törje meg böjtjét, ő csupán egy kortyot ivott belőle, amikor könnyekbe tört ki. Mikor megkérdezték, mi történt vele, azt mondta: „Egyszer Allah Küldöttével (s.a.w.) voltam, ő úgy tett, mintha a kezével el akarna lökni magától valamit. Megkérdeztem, mit csinál, és ő így felelt: „Ez a világ megjelent nekem legszebb alakjában, minden pompájával és bőségével. Ellöktem hát magamtól, és azt mondtam neki: Távozz tőlem. Nem tudsz elcsábítani. Akkor elhúzódott, és azt mondta: Téged nem tudlak meghódítani, de Allahra esküszöm, rabul ejtem azokat, akik utánad jönnek”. Miután ezt elbeszélte, Abu Bakr még hozzátette: „Épp most, az evilág megkísértett egy pohár hideg vízzel, hát ezért sírtam”.[i]
Abu Bakr és a többi társa szerény, kiegyensúlyozott életet éltek, annak ellenére, hogy megvolt rá a lehetőségük, hogy a legnagyobb bőséget élvezzék.
[i] Abu Nu’aym, Hiyat al-Awliya’wa Tabaqatal-Asfiya’ 1:30-31.
