A dzs-h-d tõbõl származó dzsihád teljes erõbedobást jelent, mint egy cél felé haladni teljes erõvel és összpontosítással, ellenállva minden nehézségnek.
Az iszlám megjelenésével a dzsihád különleges jelentést kapott: Isten ösvényén igyekezni elõre. Ez az a jelentés, ami általában eszembe jut manapság. Ez az igyekvés, törekvés két vonalon történik: a belsõ és a külsõ vonalon. A belsõt úgy lehetne leírni, mint a belsõ lényeg kiteljesítésére tett erõfeszítést, a külsõt pedig mint ugyanennek valaki más számára lehetõvé tételét. Az elsõ a nagyobb, a második a kisebb dzsihád. Az elsõ az ember és belsõ lényege közötti ellentmondások, akadályok legyõzésén alapul, és a lélek feltöltésén tudással, végeredményben isteni tudással, isteni szeretettel és lelki boldogsággal. A második lényege az emberek és a hit közötti akadályok elmozdítása, így az embereknek szabad választása lehet abban, hogy melyik utat választják.
A dzsihád fajtái
A kisebb dzsihád nem jelenti kizárólagosan a harcmezõkön való küzdelmet. Valójában a kisebb dzsihádnak olyan széles jelentése és alkalmazási területe van, hogy néha egyetlen szó vagy a csend, egy rosszalló tekintet vagy mosoly, egy tanácshoz való csatlakozás vagy annak elhagyása, a szeretet és harag Isten jóváhagyása szerint történõ szabályozása – röviden, minden Isten kedvéért tett cselekedet – benne foglaltatik. Ezek szerint minden olyan erõfeszítés, amelyet a társadalom vagy az emberek megreformálásáért tesznek, részét képezi a dzsihádnak, mint ahogy minden olyan erõfeszítés, amit a családodért, rokonaidért, szomszédodért és tágabb környezetedért teszel.
Egy bizonyos értelemben a kisebb dzsihád materiális jellegû. A nagyobb dzsihádot azonban lelki síkon folytatják le, mert ez a mi küzdelmünk a belsõ világunkkal és saját ösztön énünkkel (nefsz). Amikor mindkettõt sikeresen végrehajtjuk, a vágyott egyensúly létrejön. Ha az egyik hiányzik, az egyensúly felborul. A hívõk az ilyen kiegyensúlyozott dzsihádban találnak rá a békére és életerõre.
Annyiféle út vezet el Istenhez, ahányféle élõlény létezik. Azokat, akik a kegyeibe akarnak férkõzni, Isten elvezeti a üdvözüléshez az egyik ilyen úton, vagy több úton is. Minden egyes utat megnyit a jóság elõtt és megóvja a gonoszhoz vezetõ utaktól. Mindenki, aki megtalálja a saját útját, az arany középutat találja meg. Mint ahogy ezek az emberek egy középsõ utat követnek a harag, értelem és nemi vágy tekintetében, ugyanúgy egy középsõ utat követnek a dzsihád és istenszolgálat tekintetében is. Ez azt jelenti, hogy Isten rávezette az emberiséget az üdvözülés útjára.
A kisebb dzsihád Isten parancsainak aktív teljesítése, a nagyobb dzsihád az énünk mindazon romboló és negatív érzelmei és gondolatai (mint rosszindulat, gyûlölet, irigység, önzés, büszkeség, arrogancia, fényûzés) ellen folytatott háború meghirdetése, amelyek megakadályoznak minket a tökéletesség elérésében. Mivelhogy ez egy nagyon bonyolult és nehéz dzsihád, a nagyobb dzsihádnak nevezzük. Azok, akik a nagyobb dzsihádban elbuknak, el fognak bukni a kisebb dzsihádban is.
‘A’isha elbeszélése:
Egy éjszaka Isten Hírnöke (áldás és béke rá) megkérdezte: „’A’isha, együtt tölthetem ezt az éjszakát az én Urammal?”(Elég figyelmes volt ahhoz, hogy külön engedélyt kérjen erre. A nemesség és a finomság fontos aspektusai voltak az õ mélységének.) Erre én ezt válaszoltam: „Isten Hírnöke, szeretnék veled lenni, de még jobban szeretném azt, amit te szeretnél.” A Próféta (áldás és béke legyen vele) megmosakodott és elkezdett imádkozni. Ezt recitálta: Nézzétek! A Mennyek és a föld teremtésében és az éjszaka és nappal váltakozásában bizony jelek vannak azok számára,akiknek van eszük (3:190). E sorokat ismételte és könnyeket hullatott reggelig.1
Ez mutatja Prófétánk (áldás és béke legyen vele) belsõ mélységét és nagyobb dzsihádját.
A dzsihád a belsõ és a külsõ hódítás, legyõzés egyensúlya. A lelki tökéletesség elérése és mások segítése ebben megfontolás kérdései. A belsõ tökéletesség elérése a nagyobb dzsihád, másokat segíteni ebben a kisebb dzsihád. Ha az egyiket elválasztod a másiktól, a dzsihád nem dzsihád többé. Az egyik nemtörõdömséget szül, a másik anarchiát. Mily boldogok azok, akik ugyanannyira keresik mások számára az üdvözülés útját, mint saját maguknak, és mily boldogok azok, akik nem felejtik el megváltani magukat sem, mialatt másokat megváltanak!
A dzsihád egyike a nyugatiak és a muszlimok által is leginkább félreértett tárgykörnek. Fethullah Gülen ezt a témát vizsgálja İ’la-yi Kelimetullah veya Cihad (Isten szavainak hirdetése vagy a Dzsihád) c. könyvében és válaszában, amit egy sajátos kérdésre adott. A következõ részben e könyvébõl és válaszából származó fontos részleteket találunk.
Ez a cikk eredetileg megjelent: Fethullah Gülen, I’la-yi Kelimetullah veya Cihad (Isten szavainak hirdetése vagy a Dzsihád)(Izmir: Nil Yayınları, 1998) és Asrın Getirdiği Tereddütler (Kérdések, amelyeket ez a század vet fel) (İzmir: TÖV Yayınevi, 1997) 3:186-219.
